DR. URBACH ZSUZSA (1933. 11. 09. – 2020. 11. 27.)
búcsúztatása 2020. december 21-én, hétfőn, délután 14.30-kor lesz, a Farkasréti Temető Makovecz-termében, a református egyház szertartása szerint.

Röviddel nyolcvanhetedik születésnapját követően, 2020. november 27-én elhunyt Urbach Zsuzsa művészettörténész, aki 1991. február 1. és 2000. április 6. között a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat művészettörténész alelnöke volt. Mielőtt Szabolcsi Hedvigtől átvette a posztot, engem kért fel a művészettörténeti titkár feladatának ellátására.

A három cikluson át végzett, emlékezetes közös munka elején publikált beköszöntőjében Urbach Zsuzsa ezt írta a feladatokról: „… a Társulatban nem szükséges a világot a feje tetejéről a talpára állítani, csak folytatni kell e nagymúltú közösség munkáját a megszokott rendben. […] Mint a Társulat művészettörténész kustosa, nincs szándékomban új programot hirdetni […] Feladataink sem újak. Mesterségünk művelése eddig is az európai kultúrához láncolt bennünket. Nekünk nem kell most felzárkóznunk Európához, mert eddig is ott voltunk, vele együtt gondolkodtunk és dolgoztunk, akár a magyarországi, akár az egyetemes művészettel foglalkoztunk. Műveljük bár a művészettörténet bármely ágát, munkánk egyetlen kritériuma, éppúgy mint a vizsgált tárgyé, a kvalitás. […] Szeretnénk, ha a Társulatban […] a sokágú, sok-módszerű […] művészettörténet minden érdemes képviselője, művelője megszólalhatna. […] A Társulat profilját és programját nem kell megváltoztatnunk, hagyományaink továbbra is arra köteleznek, hogy minden arra érdemes gondolatnak és kutatásnak tudományos-szakmai fóruma legyünk. …”

Urbach Zsuzsa a 15–16. századi osztrák, német, magyar és németalföldi festészet és ikonográfia világszerte elismert kutatója volt. Több helyen is dolgozott, amíg végül a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárába került, amelynek utóbb vezetője is lett. Pályája során újra és újra visszatért MS Mesterhez, Hieronymus Bosch-hoz, Hans Baldung Grienhez. A múzeum Bosch-kópiájának kritikai vizsgálatával új nemzetközi kutatási témát indított útjára, nemzetközi szinten is úttörője volt a műtárgyak technikai-természettudományos vizsgálatainak.

Nyugdíjazását követően meghívták a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre az új művészettörténeti tanszék – az országban a második – megszervezésére. 1995 és 2005 között vezette az új tanszéket. Életműve lezárásaként 2015-ben Londonban jelent meg a Szépművészeti Múzeum korai németalföldi festményeit feldolgozó, két kötetes nagyszabású katalógusa, amelyet régóta várt már tőle a múzeumok és kutatók világa.

Ezt követően fizikailag már egyre nehezebben, fejben azonban haláláig teljesen tisztán követte szeretett intézményei – köztük Társulatunk – munkáját, eseményeit, fiatalabb kollégái, tanítványai eredményeit. Elegáns, öntudatos, kivételes személyiség volt, büszkék lehetünk rá, hogy köztünk és velünk munkálkodott.

Lővei Pál

Fotó: Villányi Csaba MúzeumCafé/Flashback Photo