Szabolcsi Hedvig (1926–2021)

2021. december 5-én 96. életévében elhunyt Szabolcsi Miklósné Margules Hedvig művészettörténész, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat egykori alelnöke, többszörös kitüntetettje, tiszteleti tagja.

1950-ben végzett a budapesti egyetem bölcsészkarán, szakdolgozatát bútortörténetből írta (Magyar bútor a XVIII. század második felében). Egész pályáját meghatározta az iparművészettel való foglalkozás, ami a technikától kezdve az oktatás, a céhes ipar kérdésein át stílustörténeti, egyúttal átfogó társadalomtudományi megközelítésig vezetett. Kutatta az iparművészet és a népművészet kapcsolatát, alkotóan szólt hozzá a művészettörténet-írás periodizációs problémáihoz, beemelte a tudományszakba a felvilágosodás korszakát.

Az Iparművészeti Múzeumban eltöltött évek után 1969-ben a Magyar Tudományos Akadémia éppen megalakult Művészettörténeti Kutatócsoportjának (idővel Intézetének) munkatársa, kiadványfelelőse, 1979-től pedig újkori osztályának vezetője lett. 1969-ben megvédett kandidátusi  disszertációja 1972-ben könyv alakban is megjelent: Magyarországi bútorművészet a 18–19. század fordulóján (Európai kapcsolatok és stíluskérdések). Alapművévé vált nemcsak a bútorművesség kutatásának, de az iparművészettörténet-írás határait feszegetve feldolgozta a hazai művészeti oktatás kezdeteit, és definiálta az 1780 és 1830 közötti átmeneti korszak specifikumát. Ez az egész Európára kitekintő elméleti alapvetés azután beépült az Intézet kézikönyv-programjába: a felvilágosodás korát önálló egységnek szánták a Zádor Anna szerkesztésében tervezett „hosszú” 19. századi kötetbe – ami végül más elgondolás nyomán két kötetben jelent meg 2013-ban, illetve 2018-ban. A munkát egy tanulmánykötet indította 1978-ban (Művészet és felvilágosodás), majd 1980-ban Galavics Gézával közösen emlékezetes kiállítás és tudományos katalógus formájában tárták a szakma és a nagyközönség elé e harminc év műtárgyállományát (Művészet Magyarországon 1780–1830). Szabolcsi Hedvig eredményei nemzetközi fórumokon is megmérettek, maga is rendezett szimpozionokat, és rendszeres résztvevője volt a felvilágosodás-kutatás Köpeczi Béla nevével fémjelzett kollokviumainak Mátraházán. A „honi” és a „nemzeti” fogalmai a 19. század későbbi korszakaiba vezették, kutatta a romantika és a historizmus iparművészetét, de érdeklődése a modern művészetre is kiterjedt. Tudása, imponáló műveltsége mellett mindig számíthattunk biztos ízlésére.

Szabolcsi Hedvig 1972 és 1991 között töltötte be a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat művészettörténész alelnöki tisztét. E korszakra esett a Társulat centenáriuma, aminek megünnepléséhez rangos eseményekkel járult a szakterület, de jogi önállósulása is, ami több szempontból új helyzetet teremtett. 1989-ben elindította a Henszlmann Lapok című, a Társulat tudományos életéről beszámoló kiadványt, ami öt évfolyamot ért meg, és kezdeményezte a Henszlmann-díj alapítását a magyar régészet, múzeum- és műemlékügy társadalmi támogatói számára.

Szabolcsi Hedviget 2006-ban, nyolcvanadik születésnapján az Ars Hungarica tematikus számával köszöntötte csaknem száz kollégája – tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét.