Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek. Minthogy ezzel párhuzamosan a film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből, a vizuális kultúra története, kortárs gyakorlata és elmélete teljességgel kívül kerül a gimnáziumi ismeretanyagon.

A képek és szavak története egyenrangúan fontos része az egyetemes kulturális tradíciónak. Az európai és magyar képzőművészet hagyománya és jelene semmivel sem alacsonyabb rendű, mint az irodalmi örökségünk. Különösképp így van ez a 21. század képközpontú kultúrájában, amely képek és szavak szintetikus egységével kommunikál.

A művészetek történetének ismerete segíti a kortárs vizuális jelek, képi üzenetek értelmezését. Elősegíti, hogy környezetünk vizuális elemei ízléssel és művészi érzékkel megformált dolgokként jelenjenek meg (legyen szó privát vagy közösségi terekről, divatról, plakátról vagy webdesignról).

A művészetek történetének ismerete elősegíti az egyetemes, európai és nemzeti művészeti örökség tudatos gondozását, építészeti, festészeti, szobrászati, iparművészeti, fotóművészeti örökségünk fenntartását és ápolását. Ennek az ismeretanyagnak a kiiktatása az általános műveltség köréből nemzeti művészeti örökségünk lebecsülését is jelenti, végső soron kulturális versenyképességünk meggyengüléséhez vezet.

A művészetek történetének ismerete más tudományágak, úgy mint a történelem, a régészet, a filozófia, a szociológia vagy a pszichológia gyakorlását is elősegíti, mert a tárgy hiányában ezek a tudományterületek sem érthetők meg vagy tanulhatók, illetve gyakorolhatók a maguk teljességében. A tárgy oktatásának hiánya a tudományágak közti átjárhatóságot szűkíti, nehezíti az interdiszciplináris gondolkodásmódot.

A magyar művészet emlékei éppúgy részei a nemzeti kultúra örökségének mint magyar irodalmi hagyományaink vagy a magyar történelem ismerete.
A tárgy kivezetése a gimnáziumi oktatásból ellehetetleníti az évtizedek óta nagy sikerrel folyó Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek e témában való megrendezését.

Mindez a művészettörténeti egyetemi képzésre felvételizők számának csökkenését vonja magával, veszélyezteti az oktatás színvonalát, valamint a muzeológiai, műemlékvédelmi, múzeumpedagógiai, tudományos szakemberek utánpótlását.

Az állami bevételeket tekintve is jelentős kulturális turizmus alapja a múzeumok és műemlékek látogatása. A művészettörténeti ismeretek kivonása a középiskolai ismeretanyagból alapvetően veszélyezteti a kulturális turizmus iparágát, hiszen exponenciálisan csökkenti az értő befogadók számát.

A művészettörténet eddig is csak választható tárgy volt a gimnáziumi oktatásban, csak fakultáció keretében vagy külön fenntartói engedéllyel lehetett tartani, és választható volt az érettségi tárgyak sorában is. Ennek ellenére sokan éltek ennek lehetőségével. (2023-ban több mint 50 iskolában, a fővároson kívül 13 megyéből érettségiztek művészettörténetből.) Ma a művészettörténet csak a művészeti irányú szakgimnáziumokban jelenhet meg önálló tárgyként (valamint az egyházi és alapítványi fenntartású gimnáziumokban). Az érettségi lehetősége azonban már sehol sem áll fenn.

A problémával kapcsolatban már a NAT 2018-as átalakítása kapcsán is állást foglalt az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága, sürgetve a művészettörténet választható tárgyként való megtartását.

Alulírottak kérjük a döntéshozókat, hogy tegyék lehetővé ismét a művészettörténet tárgy választásának lehetőségét a gimnáziumokban, és állítsák vissza a lehetőségét a művészettörténetből való érettségi vizsgának.

2023. december 20.”