Naturalizmus és realizmus a magyar festészetben a 19. század végén

Művészettörténeti előadás

Hessky Orsolya, Magyar nemzeti galériában folyó OTKA-program (2018-2022) vezető kutatójának online beszámolója 2020. december 2. 15 órától

A nemzetközi művészettörténet-kutatás az elmúlt évtizedekben rendkívüli erőket fektetett a 19. század képzőművészetének pontos megismerésébe. A francia impresszionizmus mellett újabb és újabb irányzatok merülnek fel, mint a korszakot alapvetően befolyásoló tényezők, ezek közül is jelentőségében a legnagyobbnak tűnik a realizmus és a naturalizmus részben párhuzamos, elsősorban a képzőművészetekben, de többek között az irodalomban is jelentkező tendenciája.

Az 1880-as, 1890-es években Münchent, Párizst megjárt magyar művészek életművében a naturalista tendenciák igen jelentősek, elég csak a müncheni Hollósy-kör művészeit, vagy Vaszary János korai festményeit említeni. Rajtuk kívül azonban még számos olyan kevésbé ismert magyar festő működött ebben az időben, akiknek az életműve szintén beilleszthető a naturalizmus nemzetközi irányzatába.

Az alábbi kérdések köré rendeződik a kutatás: a realizmus és naturalizmus elméleti meghatározása, a nemzetközi kapcsolatok feltárása, illetve az egyes külföldi vezető mesterekhez fűződő munka- vagy személyes kapcsolatok, valamint a nemzetközi kiállításokon való részvétel, mint a művészeket egyesítő hálózatok gócpontjai, és végül, a fotográfia szerepe az egységes képzőművészeti tematika és stílus kialakításában.

A programban részt vevő kutatók: Földi Eszter, Krasznai Réka, Prágai Adrienn és Zwickl András művészettörténészek (Magyar Nemzeti Galéria).